A terület korai benépesedésről azok a bronzkorból származó emberi csontmaradványok árulkodnak, amelyekre a 20. század 50-es éveiben bukkantak a helyi temetőben. A sírokból több, a bronzkorszakból való, egyéni kézműves alkotás került elő. A középkorban való benépesedésről az ószláv urnák és sírok, valamint a 10. századból, a magyarok honfoglalásának idejéből származó tárgyak szolgálnak bizonyítékul. Feltételezhetjük, hogy a kataszterben megnevezett Pogány temető szintén ehhez az időszakhoz köthető. A falu lakosai több évszázada ezt a helyszínt tartják Taksony névadójának temetkezési helyéül is.
Az első írásos feljegyzések a faluról 1138-ból valók. A deáki határban talált levélben Taksonyt, mint a pozsonyi nép földjét „terra civilium Posoniensium de villa locsun“ említik.
A középkori Deákin működő Benedek rendi apátság nagy hatást gyakorolt a falu lakosságára . Az itteni életre kihatottak a reformáció és ellenreformáció idején dúló egyházak közötti harcok. Itt vonultak át a kurucok és a császári seregek a Habsburgok elleni nemzeti felkelésben. 1704-ben Rákóczi fejedelem, a szabadságharc vezetője is ezen a területen tartózkodott.
A török fosztogatások és az állandó háborús viszálykodások szintén megbélyegezték a falu sorsát, így csak a század második felében lélegezhetett fel. 1971. január 1-jétől a lakosok beleegyezése nélkül a falu közigazgatását Galántához csatolták, s csak 1990-ben nyerte vissza önállóságát.
További információ az alkalmazásról
